Magyar önkéntesek a Lengyel Légióban (1914-1916)
A lengyel légiósok emlékműve Budapesten a Népligetben
A Lengyel Légió
Az első világháború a lengyel függetlenség visszaszerzésével kecsegtetett. Mivel mind a három megszálló hatalom (Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország) is belépett a háborúba, joggal számíthattak a lengyelek arra, hogy legalább egy, esetleg két megszállójuk is vesztesként hagyja el a csatateret. Ez esetben pedig megnyílik az út a szétszakított lengyel területek egyesítése előtt.
A lengyelek természetesen aktívan kivették a részüket a háborúból. Amellett, hogy mindhárom megszálló hadsereg besorozta őket a saját egységeibe, a Monarchia területén saját légió felállítására is engedélyt kaptak. A légiót Ferenc József engedélyével 1914 augusztusának közepén szervezték meg. Soraiba jelentkezhettek az Osztrák-Magyar Monarchia lengyel nemzetiségű azon állampolgárai, akik még nem érték el a hadköteles kort.
A légió három dandárból állt, amelyeket tüzérek és ulánusok alkottak. A légió az Osztrák-Magyar Monarchia főparancsnoksága alárendeltségébe tartozott, de a katonák lengyel egyenruhát viseltek és lengyel vezényleti nyelvet használtak.
Az I. dandár (Józef Piłsudski vezetésével) Krakkóból Kielcén át Sandomierz irányába, a II. dandár Tarnów, majd Felvidéken át Körösmező, Stanislau, Lemberg, Przemyśl útvonalon Lublin felé, a III. dandár pedig Piotrkówból kelet felé indult harcba. Tehát Kárpátalján, Galíciában és Volhíniában vetették be őket elsősorban. 1915-ben nagyjából 16 500 katona szolgált a Lengyel Légióban.
1916 őszén a légiót átszervezték Lengyel Segédhadtestté.
Józef Piłsudski
Magyarok a lengyel légióban
A lengyelbarát magyarok mindent megtettek a lengyel függetlenség megteremtése érdekében az első világháború kirobbanásának pillanatától. 1915-ben toborzóirodát nyitottak Budapesten a Mehmet szultán körút (a mai Múzeum körút) 11. szám alatt kialakított Lengyel Legionáriusok Gyűjtő- és Elosztó Telepén, hogy magyar önkéntesek is harcolhassanak a Lengyel Légióban. Összesen mintegy háromezer magyar önkéntes jelentkezett, és közülük mintegy hatszázan csatlakozhattak is a lengyel egységekhez. Budapesten kórházat is nyitottak a sebesült légiósok részére.
A magyar önkéntesek emlékét sokáig őrizték Magyarországon és Lengyelországban is. 1935. március 14-én a Népligetben felavatták a lengyel légiósok emlékművét. Az ünnepségen részt vett Marian Zyndram Kościałkowski lengyel miniszterelnök is.
Loading...
Reload document 
Open in new tab A lengyel kérdés a magyar parlamentben
Ezzel egyidőben a Budapesten működő Lengyel–Magyar Egyesület felhívással fordult a vármegyék törvényhatósági Bizottságaihoz, hogy intézzenek feliratot az uralkodóhoz a lengyel függetlenség helyreállítása ügyében. A felhívásra több mint harminc vármegye törvényhatósági bizottsága fogadott el határozatot és fordult az uralkodóhoz, hogy a béketárgyalásokon a lengyelek ügyében járjon közbe.
E mozgalomnak köszönhetően a parlamenti ellenzék is egyre gyakrabban kért szót az ügyben. A felszólalók az osztrák–magyar dualizmus osztrák–magyar–lengyel trializmussá alakításától a független lengyel állam megteremtéséig sokféle álláspontot képviseltek, egy dologban azonban egyetértettek: a háború után a lengyel nemzet nem maradhat abban az állapotban, amelyben 1914 előtt volt.
A politikusokon kívül a magyar sajtó is érdeklődéssel figyelte a lengyel kérdés alakulását. A kis hírektől a vezércikkekig, irodalmi esszéktől a tudományos tanulmányokig a kor neves újságírói és tudósai fejtették ki véleményüket a lengyel nemzet jövőjével kapcsolatban.
„Ezer esztendőn át örömben és bánatban, nehéz órákban és boldog időkben egybeforrott a két nemzet szíve. Alig van rá példa a népek történetében, hogy két szomszédos ország oly békés egyetértésben, s oly testvéri szeretetben élt volna egymás mellett, mint Magyarország és Lengyelország.
Királyokat és királynőket adtak egymásnak és együtt küzdöttek úgy Magyarország, mint Lengyelország szabadságáért. Gyakran ontották vérüket együtt a csatatereken, s ez a legerősebb kötelék, s a legtartósabb kapocs, mely nemzeteket egymással összeköt!
Most ismét: vállukat összevetve a közös érdekekért harcolnak a közös ellenség ellen, amely Magyarországot, Lengyelországot és a monarchiát, s az egész civilizált világot a korbács hatalma alá akarta hajtani. Pedig a magyar huszárok és a lengyel ulánusok kardcsapásait gyakran érezte már e nemzet a hátán, most újra kétszerezett erővel fogja ugyanazt érezni. S mi győzni fogunk, mert győznünk kell, mert az igaz és szent ügyünknek diadalmaskodni kell a barbárság felett. Lengyelországban, aki csak elbírja a puskát, legbensőbb lelkesedéssel mind fegyvert ragadott. […]
Magyar testvéreink! Rajtatok áll most, hogy a lengyeleket rokonszenvetek megnyilatkozásában részesítsétek és segítségükre siessetek! Lengyelország ezt néktek sohasem felejtené el. Mert a lengyelnek alaptermészete, hogy aki jót cselekedett velük valaha, azt nem felejtik el soha.
Érdekében áll Magyarországnak, hogy leghűségesebb barátja megerősödjék, hiszen ez Magyarországnak is megerősödését jelenti. Hogy aztán a lengyel mozgalom támogatása Magyarország részéről milyen formában történjék, határozzák meg a magyar testvérek maguk. […]
Igaz szívvel kiáltok: Éljen a magyar haza! Éljen a magyar-lengyel testvériség!
