Magyar fegyverszállítmány a lengyel-bolsevik háborúban

Az 1920-as magyar segítségnyújtásra emlékeztető tábla Varsóban

A lengyel–bolsevik háború (1919. február 14.–1921. március 18.)

1918. november 11-én Lengyelország kikiáltotta függetlenségét. A Lenin vezette bolsevikok célja a forrongó Németországgal való közvetlen kapcsolat kialakítása volt. Ebbe a koncepcióba csak egy bolsevizált Lengyelország fért bele. Ezzel szemben Józef Piłsudski marsall a régióban egy Moszkvától független államokból álló föderációt javasolt az egykori Jagelló-birodalom területén. A térség jövőjét érintő két elképzelés ütközése háborús konfliktusba torkollott. A lengyel–bolsevik háború 1919. február 14-én robbant ki.

A háború döntő része 1920 tavaszától zajlott. A vörös hadsereg támadása Minszk és Kijev irányába indult. A lengyel hadsereg pedig május 6-án megelőzés céljával elfoglalta Kijevet. A vörös hadsereg azonban hamarosan kiverte onnan a lengyelek és Minszket is bevette. A szovjetek tovább nyomultak nyugat felé: augusztus 1-én elfoglalták Bresztet, majd Białystokot.

A lengyel állam megsemmisülése forgott kockán. A döntő ütközetre 1920. augusztus 14–22. között Varsó mellett került sor. A lengyel hadsereg döntő győzelmet aratott. A háborút 1921. március 18-án a rigai béke zárta le.

Fegyverbe! Mentsük meg a Hazát!

Lengyel propaganda plakát

A magyar segítség

A lengyeleknek nyújtott magyar segítség elsősorban a fegyverek és lőszerek szállításban mutatkozott meg. Ennek nagy jelentősége volt abban az időszakban, amikor Európában a baloldali forradalmi hullám miatt a szociáldemokrata és kommunista befolyás alatt álló szakszervezetek (vasutasok, dokkmunkások) megtagadták a lengyel hadsereg számára küldendő fegyverszállítmányok továbbítását.

Az első szállítmányokat Károlyi Mihály kormánya küldte még 1918 novemberében és 1919 januárjában az akkor éppen Galíciában, az ukránok ellen harcoló lengyel egységek számára. A szállítmányok többnyire az 1918 őszén lefegyverzett, August von Mackensen parancsnoksága alatt álló, Romániából hazafelé tartó német egységektől hátramaradt fegyverzetből származtak.

A magyar és a lengyel kormány 1919. március 4-én aláírt megállapodása értelmében Magyarország további 20 millió darab Mannlicher gyalogsági lőszert, 20 ezer tűzérségi lövedéket, valamint egyéb tábori felszereléseket szállított Lengyelországba még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt.

A Tanácsköztarsaság bukása után a magyar kormány folytatta a lengyelekkel megkezdett együttműködést. A Huszár- és a Simonyi-Semadam-kormány is, mind pedig az 1919 áprilisától külügyminiszter, majd júliusától miniszterelnök Teleki Pál (a képen) támogatta a lengyelorientációjú külpolitikát.

A döntő segítség

A háború végkimenetele szempontjából legfontosabb szállítmány 1920. július közepén indult el Csepelről. A vonatszerelvény Románián keresztül, hosszú kerülővel, Lwówot és Krakkót is érintve jutott el Skierniewicébe.

35 millió Mauser gyalogsági lőszert, 10 millió Mannlicher lövedéket, 13 millió Mauser lövedéket, 600 ezer Mannlicher tölténytárat, 240 főzőkonyhát, 200 főzőládát, 80 sütőkemencét és 40 millió Mauserhez való csappantyút küldött a magyar fél.

A szállítmányt gyorsan szétosztották a Varsóban állomásozó katonai egységeknél, és az augusztus 15-i „visztulai csatában” a lengyelek győzelmet arattak a vörös hadsereg felett.

Készült a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében

Támogató: Wacław Felczak Alapítvány

© 2019-2021 POLHUNATION

Pin It on Pinterest

Share This

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás