Bem és Petőfi

A nagyszebeni csata ábrázolása egy tarnówi házafalon

Bem ifjúkora

Józef Bem 1794-ben született Tarnówban. Egy éves volt, amikor Lengyelországot teljesen felosztotta egymás között három szomszédja. Tizenöt évesen került Varsóba tüzérképző iskolába. Varsó ekkor a Napóleon által létrehozott Varsói Hercegség fővárosa volt. Később hadmérnöki tanulmányokat folytatott. Napóleon oroszellenes hadjáratában a császár seregében szolgált a lengyel hadsereg tüzérségénél főhadnagyi rangban. Bátorságáért Tiszti Keresztet kapott. A vereség után a családi birtokon visszavonultan élt. 1815-ben a bécsi kongresszus határozatai értelmében az orosz cári birodalmon belül létrejött önálló lengyel hadsereg tüzérségébe jelentkezett. Bekapcsolódott a fiatal lengyel tisztek hazafias mozgalmába. Börtönbe vetették és elbocsájtották a hadseregből. Ezt követően öt éven át ismét a családi birtokon visszavonultan élt.
1830-ben csatlakozott a cárellenes felkeléshez. A döntő ütközetre Ostrołęka mellett került sor, ahol hosszú és véres ütközetben az oroszok kerültek fölénybe, de Bem lovasrohama lehetővé tette a maradék lengyel egységek kivonulását a csatatérről. Hőstettéért tábornokká léptették elő. Bátor lovasrohama nagy hírnevet szerzett neki. 1849-ben Petőfi Sándor e hőstettét hozta fel példának, amikor lelkesíteni akarta a magyarokat az Erdélyi hadsereg című versében.

Emléktábla Bem születési helyén, Tarnówban

Józef Bem (Bem apó)

Bem 1848/49-ben

A felkelés leverése után Párizsban élt, ahol több hadtudományi könyvet írt. Amikor 1848-ban Európa több fővárosában forradalom robbant ki, Bem már készen állt a feladatra. 1848 októberében a bécsi felkelők élére állt. Az utolsó pillanatig harcolt. Az volt az elképzelése, hogy a magyar honvédség eléri Bécset és akkor felkelőit egyesítheti a magyarokkal. Terve nem sikerült, mert a magyarok megálltak az osztrák–magyar határnál. Ezután Magyarországra utazott.

Kossuth Lajos kinevezte az erdélyi magyar hadsereg parancsnokává, ahol a kislétszámú és gyengén felszerelt egységeivel csodákat művelt. Egyik csata után nyerte a másikat, végül egész Erdélyt felszabadította a Habsburg megszállás alól. Erdélyi sikerei után északra szeretett volna vonulni, hogy áttörve a Kárpátokon orosz területen lengyel felkelést robbantson ki. Erre azonban nem volt már lehetősége, mert addigra az orosz hadsereg is felvonult.

1849. augusztus végére drámaivá vált a helyzete. Hadserege a túlerővel szemben nem bírt el és július 31-én Segesvárnál súlyos vereséget szenvedett. Itt esett el Petőfi is. Ezt követően Aradra ment, ahol átvette a magyar sereg parancsnokságát. Temesvárnál 50 ezer fővel megütközött Haynau osztrák tábornok 70 ezer fős hadseregével. A csatát a magyarok elvesztették, Bem is megsebesült. A szabadságharc elbukott.

Bem és több ezer magyar honvéd, köztük sok lengyel Törökországba menekült. Murat pasa néven vezértábornoki rangban Aleppo parancsnoka lett. Itt a hadsereg átszervezésével foglalkozott, az európai szervezési formákat alkalmazta és megerősítette Aleppo védelmét. Környezetében sok magyar és lengyel volt. Itt vívta utolsó csatáját is arab felkelőkkel szemben. 1850 végén maláriában hunyt el. Magyar orvosok próbáltak rajta segíteni. Aleppóban temették el.

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszuálló fénnyel jár előttünk
Osztrolenka véres csillaga.

Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla
Mint egy fehér zászló lengedez;
A kivívott diadal utáni
Békeségnek a jelképe ez.

Ott megy ő, a vén vezér, utána
A hazának ifjusága mi,
Igy kisérik a vén zivatart a
Tengerek szilaj hullámai.

Két nemzet van egyesűlve bennünk,
S mily két nemzet! a lengyel s magyar!
Van-e sors, amely hatalmasabb, mint
E két nemzet, ha egy célt akar?

Egy a célunk: a közös bilincset
Összetörni, melyet hordozánk,
S összetörjük, esküszünk piros mély
Sebeidre, megcsufolt hazánk!

Küldd elénk, te koronás haramja,
Légiónként bérszolgáidat,
Hogy számodra innen a pokolba
Holttestökbül építsünk hidat.

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszuálló fénnyel jár előttünk
Osztrolenka véres csillaga!

Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg (1849)

previous arrow
next arrow
previous arrownext arrow
Slider

Erdélyi panoráma

Jan Styka lengyel festőművész 1897-ben megfestette az 1849. március 11-én vívott győztes nagyszebeni csatát. A 15×120 méter nagyságú képen láthatjuk Bem és Petőfi alakját is.

A körképet 1898-ban Budapesten is bemutatták, majd a szerző feldarabolta és egyenként eladta. Az elmúlt évtizedekben összegyűjtött darabokat a tarnówi múzeumban láthatjuk. Az egész panoráma mintegy kétharmada azonban elveszett.

Készült a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében

Támogató: Wacław Felczak Alapítvány

© 2019-2021 POLHUNATION

Pin It on Pinterest

Share This

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás