Mieczysław Woroniecki a magyar szabadságharc lengyel mártírja
Mieczysław Woroniecki emléktáblája a Földművelési Minisztérium falán
Mieczysław Woroniecki a szabadságharcban
Mieczysław Woroniecki-Korybut 1825. március 7-én született a galíciai Skurowa községben. 1848-ban éppen az I. császári dragonyosezrednél szolgált hadnagyként. Amikor értesült a magyar szabadságharc kirobbanásáról, elhagyta egységét és Pestre sietett, hogy csatlakozzon a magyar felkelőkhöz. Április végén már a szerb lázadók ellen vívott futaki ütközetben tűnik fel a magyarok oldalán, ahol a túlerővel szemben győzelmet arat. Szeptember 2-án már Kiss Ernő honvédtábornok seregében, a perlaszi tábor ostromában tünteti ki magát.
Bátorságát és hősiességét látva, a Honvédelmi Bizottmány megbízta, hogy önálló lengyel légiót szervezzen, bár bizonyítást soha nem nyert, hogy ez valóban megtörtént volna. 1849. augusztus 5-i szőregi ütközet után véletlenük a császári erők fogságába került. Haynau Pestre, az Újépületbe szállíttatta, ahol 1849. október 20-án kivégezték. Holttestét a ferencvárosi temetőben temették el. Hamvait onnan 1867-ben a kerepeti temetőbe vitték át, 1877-ben pedig a pesti ifjúság díszes síremléket emelt tiszteletére.
Mieczysław Woroniecki
A per
A világosi fegyverletétel után azonnal megindult a haditörvényszéki eljárás az összes fogságba került magyar tiszt ellen. Woroniecki a pesti Újépületben berendezett katonai börtön foglya lett. Az ellene indított hadi törvényszéki eljárás augusztus 24-én kezdődött meg elfogatása szemtanúinak kihallgatásával. Először augusztus 25-én hallgatták ki. A nyomozás adatai szeptember 14-én érkeztek meg a pesti Császári és Királyi Haditörvényszékhez. Szeptember 24-ére pedig a Pozsonyban felállított Császári és Királyi Haditörvényszék átirata is Pesten volt.
A vád szerint Woroniecki az 1848. október 3-i királyi manifesztum kibocsátása után – miszerint minden olyan katona, aki a magyar hadseregben szolgált, a fegyveres lázadás bűnébe esett –, illetve az október 16-i rendelet után –, amely kimondta, hogy akik nem térnek vissza a császári és király hadseregbe, azok a legsúlyosabb büntetésre számíthatnak – továbbra is harcolt a Habsburg erők ellen. A vádhatóság nem tudta ugyan bizonyítani, hogy Woroniecki valóban részt vett volna 1848. október 3. után a császári erők ellen vívott bármilyen csatában, de mivel nem tért vissza a császári dragonyosokhoz, kimondták rá az ítéletet: „bűnrészesség felségárulásban”.
A Kanzler százados-hadbíró által készített terjedelmes vádirat azonban már „Fahnenflucht”-ot, vagyis a császári zászló iránti hűtlenséget és a felségárulást tartalmazott.
Amennyiben csupán „bűnrészesség” szerepelt volna az ítéleten, elkerülhette volna a halálbüntetést. Ezt azonban utólag kihúzták, vagyis az ítélet megfogalmazása utána súlyosbították annak tartalmát és ezzel együtt a kiszabható büntetést is.
„A magas Kerületi Parancsnokság rendeletére megejtett vizsgálat alapján vádlott terhére a következők állapíttatták meg:
Miután vádlott az I. honvédgyalogezred őrnagyává kineveztetett, Szabadkáról (ahol a császári János-dragonyosok állomásoztak), múlt év júliusában Pestre jött és a magyar hadügyminisztérium meghagyásából egy önkéntes vadász-zászólalj toborzását kezdette meg. Ez a vadászzászlóalj vádlott nevét viselte és 250 emberből állott. Miután e zászlóalj parancsnokává előléptetett, zászlóalját Dél-Magyarországra vezette a szerbek ellen, ahol is néhány ütközetben vett részt. Múlt év október 15-én vádlott még Dél-Magyarországon volt, amit az is bizonyít, hogy e napon Kumánd községnek írásbeli parancsot küldött, hogy a község egy ökröt szolgáltasson ki a Woroniecki-zászlóaljnak.
Október vagy november elején a vadászzászlóalj feloszlott és vádlott Pestre ment. […] Állítólag júniusig nem teljesített parancsnoki tisztet, majd az I. magyar ulánusezred másodezredese lett. De ennél az ezrednél nem teljesített szolgálatot, mert Dessewffy tábornok törzskarában szolgált, mint parancsőrtiszt folyó évi augusztus hó 5-ig, amely napon Szegednél a Császár-ulánusok Mayer nevű századosa őt hadifogságba ejtette.
[…]
Vádlott, mint már említtetett beismeri, hogy 1848 júliusáig a császári János-dragonyosoknál szolgált; beismeri, hogy miután az 1. honvédzászlóaljban őrnaggyá léptették elő, a magyar hadügyminiszter meghagyásából egy magyar vadászzászlóalj toborzását eszközölte és hogy Dél-Magyarországon volt föltétlenül múlt év október 15-ig, vagyis az október 3-án kelt legfelsőbb Manifesztum kihirdetése után is.
[…]
Súlyosbító körülmény, hogy azáltal, hogy a lázadó hadseregbe lépett, esküszegő lett a császári zászlókkal szemben. Enyhítő körülmények: a) hogy fiatal, b) hogy magas születése ellenére, úgy látszik, nem részesült megfelelő nevelésben, c) hogy nem lehetett teljesen megállapítani, milyen mérvben vett részt a lázadásban, végül d) hogy nem állapítható meg pontosan az, hogy az utolsó időben vezetett-e csapatot a császári csapatokkal szemben?
A felségárulás büntetése kötéláltali halál. Miután a bírónak nincs megengedve, hogy egy ily súlyos bűnesetben eltérjen a büntetés mérvétől, figyelmen kívül kell hagynia az enyhítő körülményeket, tehát annak kimondását kérem, hogy a vádlott bűnös felségárulás bűntettében és ezért rangjának elvesztése és minden bárhol található vagyonának elkobzása mellett kötél általi halállal büntettessék. Pest, 1849. október 18. Kanzler százados hadbíró.”
