A második Jagelló-kor Magyarországon (1490-1526)
II. Ulászló és Bakócz Tamás címere a Ransanus-corvina eredeti címlapján (1490)
II. (Jagelló) Ulászló magyar király
Mátyás halála után egykori riválisa, Ulászló cseh király került a magyar trónra II. Ulászló néven. A magyar történelmi emlékezetben gyengekezű királyként jelenik meg, aki a köznemesség bábjaként mindenbe beleegyezett („dobzse király”), a központi király hatalom pedig szétzilálódott, uralkodásának egyenes következménye a mohácsi katasztrófa. E kép meglehetősen túlzó és az újonnan feltárt források éppenséggel cáfolják. Ulászló 1471-től cseh királyként már tizenkilenc éves kormányzati tapasztalattal rendelkezett és többször sikeresen vette fel a küzdelmet Mátyással a harcmezőn is.
Ulászlónak nem volt könnyű dolga hatalmának kezdetén. 1490 és 1492 között meg kellett küzdenie testvérével, János Alberttel, aki szintén igyekezett megszerezni a magyar trónt. E küzdelemben Szapolyai István sietett Ulászló segítségére. A másik oldalon ki kellett egyeznie a Habsburgokkal. Ezért lemondott a Mátyás által megszerzett ausztriai területekről (Bécs és Bécsújhely már korábban visszakerült), cserében a Habsburgok elismerték magyar királynak.
Mátyással szemben Ulászló nem szerette a háborúskodást. Békét, rendet és igazságosságot igért. Igaz ugyan, hogy lemondott elődje által kivetett hadiadóról, de a valóságban évi egyszer vagy kétszer mégis beszedte. A híres fekete sereget ugyan leszerelte, s ezzel jelentős kiadástól szabadította meg az államkasszát. A magyar hadsereg még így is Európa egyik legjobbja volt, ám ahhoz elavult, hogy az egyre erősödő oszmánok ellen támadó háborút indítson. Emellett jelentős kiadásokkal járt a déli védelmi vonal megerősítése, amelyet elődje elhanyagolt.
Ulászló sikeresen lavírozott a leggazdagabb magyar családok között. Corvin Jánost még apja tette az ország egyik legnagyobb birtokosává azzal a céllal, hogy utódjává válasszák. A Szapolyai-családot pedig éppen Ulászló hozta helyzetbe. Ugyanakkor egymás ellen is tudta őket eszközként használni. A király helyzetét nehezítette, hogy trónra lépésekor nem rendelkezett Magyarországon bírtokkal, az évtized közepére azonban több királyi várat is visszaszerzett. Ekkor már senki nem kérdőjelezte meg hatalmát.
1512-ben érte el legnagyobb diplomáciai sikerét, amikor nagybátyja, I. Zsigmond lengyel király feleségül vette Szapolyai István nádor leányát, Borbálát. Ezzel nem csupán a Szapolyaiakat kötötte a Jagellókhoz, hanem a Habsburg törekvéseket gyengíteni tudta. 1506-ban megszületett örököse is, aki II. Lajos néven utóda lehetett.
Jagelló-sas Somogy vármegye címerében ⇑
⇐ Jagelló-sas Kassa város címerében
“Mikor Magyarország királyává jelöltek, sokan buzdítottak, hogy Aragóniai Beatrixot vegyem feleségül. Őszintén szólva, eleinte nem utasítottam el tanácsukat. Úgy gondoltam ugyanis, kapok tőle kétszázezer aranyat hozományul, s még háromszázezret […].
Akkor, ha elütnének a tróntól, nemcsak a Mátyás által jól fizetett csehországi hadsereggel [fekete sereg], de a most országszerte dúló lengyel és német hadakkal is könnyen szembeszállhatok. Ő azonban mit sem tartott meg ígéretéből, s most követeli a házasságot. Háborúsággal fenyeget, ha elutasítom feltételeit. Azt mondja, csatlakozik ellenségeimhez […].
Bevallom, a méltatlan helyzet, még inkább az asszony meddősége eltántorít az eredeti szándékomtól. […]
Legkönnyebben úgy térhetünk ki a hatalmas asszony kelepcéje elől, ha házasságot színlelünk s cselt csellel játszunk ki.”
