Mátyás király és a Jagellók küzdelme a cseh koronáért
Hunyadiak és a Jagellók
Hunyadi János fiatal korában Zsigmond király szolgálatában állt, részt vett a husziták elleni hadjáratokban is. A Zsigmond után következő Albert kétéves uralkodását követően Ulászló mellett tört lándzsát. Ezért a trónra kerülő király hálából kinevezte erdélyi vajdának, temesi ispánnak és nándorfehérvári főkapitánynak, így a déli határ védelmének irányítója lett.
Hunyadi a török ellen 1456-ban világraszóló győzelmet aratott Nándorfehérváron (ma Belgrád). A hadvezér a győztes csata után himlőben elhunyt, halála után második fia, Hunyadi Mátyás került a trónra.
I. Ulászló idején (1440-1444) a Jagellók alatt egyesült Lengyelország és Magyarország. Mátyásnak ilyen nagyra törő tervei nem voltak, de a cseh koronát azért szerette volna ő is megszerezni, így szükségszerűen szembekerült az időközben cseh királlyá választott Podjebrád Györggyel, majd halála után a cseh trónt elfoglaló II. Ulászlóval, valamint annak apjával, IV. Kázmér lengyel királlyal.
Hunyadiak címere a wrocławi (boroszlói) városháza dísztermében
Mátyás boroszlói hadjárata
Mátyás hadjárata a cseh trónért
A cseh király elleni hadjáratát a pápa nevében a husziták elleni „keresztes háború” ideológiájával legitimálta. A megindított hadműveletek olyannyira sikeresek voltak, hogy Mátyást cseh királlyá koronázták 1469-ben, Olmützben. 1471-ben elhunyt Podjebrád György, ám a cseh rendek egy része II. Ulászlót koronázták meg Prágában. Ettől kezdve már nem a husziták, hanem a Jagellók ellen kellett háborút vívni a cseh korona kizárólagos birtoklásáért. Ugyanekkor került sor a Vitéz János és Janus Pannonius által szőtt összeesküvésre is, akik Mátyás helyére II. Ulászló öccsét, Kázmér lengyel herceget hívták volna meg királynak.
Mátyás leszámolt a belső ellenzékkel és győzelmet aratott a Jagellók felett is. 1474-ben Boroszlónál (ma Wrocław) legyőzte őket, de az 1479-es olmützi békében csak annyit tudott elérni, hogy hódításai (Morvaország, Szilézia, Alsó- és Felső-Lausitz) mellett a cseh királyi címet Ulászlóval megosztva birtokolhatta tovább. A cseh korona kettéosztottsága csak Mátyás halál után szűnt meg oly módon, hogy II. Ulászló lett egyben a magyar király is.
“Jól megfontolt elhatározása értelmében Mátyás Boroszló déli és délnyugati külvárosaiban, amelyek ellen a lengyel seregnek az Odera bal partjára történt átkelése után a főtámadásnak minden valószínűség szerint irányulnia kellett, egy hatalmas, árokkal, mellvédekkel és bástyákkal ellátott erődített tábort emelt, amelynek, valamint a városnak lőszerrel, élelemmel és minden egyéb szükségletekkel való ellátásáról a legbőségesebben gondoskodott, micélból mintegy 1000 szekér szünet nélkül hordta be a csapatjai és a lakosság számára szükséges, közelben található eleséget és takarmányt. Hogy pedig másrészt az ellenséges táborokban minél előbb nyomasztó inséget idézzen elő, portyázó csapatokat küldött Sziléziának a működési körletbe eső összes helységeibe és városaiba, szigorúan megparancsolván és a parancs végrehajtását ép oly szigorúan ellen is őriztetvén, hogy a lakosság kivétel nélkül a megerődített városokba és helységekbe vonuljon és javait, marháit, élelmi készleteit, szóval mindent, ami elvihető, magával vigye, ami pedig el nem vihető és az ellenség által felhasználható volna, azt okvetlenül semmisítse meg. Végül, hogy az ellenség még Lengyelországból eszközlendő utánszállítás által se szüntethesse meg inséges állapotát, a Henrik glogaui [Głogów] és Frigyes liegnitzi [Legnica] hercegek által hozott 2000 gyalogoshoz még 1000 lovast adván, s azokat két seregrészre osztván, az egyiket Szapolyai István parancsnoksága alatt Schwibuson [Świebodzin], a másikat Kinizsi Pál alatt Rosenbergen [Olesno] át rendelte előre Lengyelország belsejébe. Utóbbi majdnem Krakkóig mindent elpusztított és az annak külvárosainál felállított királynői testőrök alig tudták megakadályozni magának Krakkónak bevételét is, míg Szapolyai Meseritz [Międzyrzecz] városát a várral együtt elfoglalván, ott rengeteg élelmiszert tett tönkre s aztán az egész vidéket Posenig [Poznań] megsemmisítette. Négy heti rettenetes pusztítás után mind a két seregcsoport Kolanál egyesült, ahonnan 50.000 arany sarccal és tömérdek marhával tértek vissza Boroszlóba..”
