A livóniai háború
Báthory István zuglói szobra
A livóniai háború (1558-1582)
Livónia nagyjából a mai Észtország és Lettország területét foglalta magába. Jelentőségét az egész évben hajózható kikötők, a borostyán és a hatalmas erdők adták. Livónia egy laza konföderációként működő állam volt, amelyet a Hanza-szövetséghez tartozó autonóm kereskedővárosok, mint Riga, Reval (ma Tallin), Dorpat (ma Tartu), a Német Lovagrendből kiváló Kardtestvérek rendje, a Rigai érsekség és három püspökség alkotta. A Kardtestvérek nagymestere és a rigai érsek folyamatos rivalizálása, az uralkodó elit és az őslakosok közti nemzetiségi feszültségek és az erős államszervezet hiánya sebezhetővé tették Livóniát. Emellett felbomlott a Hanza-szövetség, a reformáció egyre nagyobb teret nyert, Oroszország pedig megerősödött a szomszédban.
IV. (Rettegett) Iván 1558-ban támadott Livóniára azzal a szándékkal, hogy megszerezze a Balti-tengerhez a kijáratot és be tudjon kapcsolódni az európai kereskedelembe, s így megerősítse Oroszország nemzetközi pozícióit. A Kardtestérek nem tudták feltartóztatni az orosz seregeket, majd az utolsó nagymesterük áttért az evangélikus vallásra, a rendet feloszlatta, területét pedig II. Zsigmond Ágost (utolsó Jagelló király) vazallusává tette. Így a lengyel állam közvetlenül érintetté vált a háborúban. Ráadásul bekapcsolódtak a svédek és a dánok is a területért folyó küzdelembe.
Amikor Báthory Istvánt lengyel királlyá választották (1576) a livóniai háború már 18 éve zajlott. Trónra lépésének egyik feltétele a háború sikeres lezárása volt. Ennek érdekében sürgősen meg kellett teremteni a szükséges pénzügyi alapokat és át kellett szerveznie a hadsereget. A támadást 1577-ben indította meg. Polock elfoglalása után 1581-ben bevette Pszkov orosz várost is. Taktikája meglepte az oroszokat, ugyanis Báthory orosz területen támadott, hátba támadva a Livóniába betört orosz seregeket. A lengyel-litván erők mellett erdélyi csapatok is harcoltak Bekes Gáspár parancsnoksága alatt. Győzelmének köszönhetően Oroszország csak száz évvel később tudta megvetni lábát a régióban.
Jan Matejko: Báthory Pszkov alatt
Báthory tervei
Báthory hamar felismerte, hogy egy erős Lengyelország a közép-európai régióban nagyhatalmi szerepet tölthet be és képes lehet egy török ellenes hadjárat élére állni és kiűzni a törököt Európából. Másfelől azt is felismerte, hogy az egyre növekvő orosz cári állam Livónia meghódításával az európai politika megkerülhetetlen hatalmává válik, ami egyúttal Lengyelország pozícióit is gyengítheti. Úgy vélte, hogy minél gyengébb Oroszország, annál erősebb Lengyelország és fordítva.
Miután 1582-ben megnyerte a háborút és Jam Zapolskiban egy tíz évre szóló fegyverszünetet kötött Ivánnal, csatlakozott a törökellenes koalícióhoz. Terveiben az európai nagyhatalmak mellett számolt Oroszország segítségével, de Erdélynek is nagy szerepet szánt. A fő célja természetesen Magyarország felszabadítása volt. Terveit nem tudta megvalósítani, mivel 1586-ban váratlanul meghalt Grodnóban.
„Fogj hát fegyvert és szállj nyeregbe. Helyet és időt jelölünk ki, ahol megmutathatod, férfi vagy-e, s hogy mennyire bízol ügyed igazságában, arról mi ketten fegyveres kézzel fogunk dönteni, miáltal kevesebb keresztény vér fog elfolyni. Ha ebbe belemégysz, tudasd velünk s mi szívesen szembeszállunk veled. Isten, a bírák legigazságosabbja, fogja aztán megmutatni, kinek oldalán áll a jobb igazság. Ha azonban ajánlatunkat nem fogadod el, úgy magad felett magad mondasz ítéletet, megmutatván, hogy benned sem igazságosság nincs, sem pedig királyi érzés, hanem rajtad férfiatlan asszonyszellem uralkodik. Ám bármit határozol: kiállsz-e velem vagy megugrasz, az Isten velünk lészen, hogy az igazság és igazságosság maradjon győztes a küzdelem terén, te pedig a pusztulás útjára jutsz.”
