Báthory István lengyel király
Báthory István szobra Gliwicében
A lengyel-litván állam
Az 1569-ben megkötött Lublini Unió után a lengyel-litván állam Európa legnagyobb országa lett. A Balti-tengertől majdnem a Fekete-tengerig, az Oderától a Dnyeperen túl terjedt, két és félszer nagyobb volt, mint a Mohács előtti Magyar Királyság.
A lengyel király
Báthory 1576 és 1586 között volt Lengyelország királya, eközben Erdély ügyeit testvére, Báthory Kristófra bízta, aki maga is Krakkóba költözött. Báthory annak ellenére vált a lengyel történelem egyik legnagyobbra tartott királyává, hogy a hatalomról vallott ars poetica-ja alapvetően különböztek a nemesség elképzeléseitől. Nem fogadta el a nemesi köztársaság béklyóit, ahol a nemesség beleegyezése nélkül nem vethet ki adót, nem kezdhet háborút és nem korlátozhatja a nemesség jogait sem. Zsarnoknak tartották, mert kíméletlen eszközökkel számolta fel az országban uralkodó anarchisztikus állapotokat. Mindezzel együtt előbb letörte az ellenállást, majd sikerrel konszolidálta az ország gazdaságát, visszaszorította a korrupciót, megreformálta a hadsereget és három nagy hadjáratban legyőzte IV. Iván orosz cárt, visszaszerezte a lengyel korona számára Livóniát.
Báthory reformjai
Reformjait 1578-ban a bírósági rendszer átfogó átalakításával kezdte meg. Létrehozta a királytól független Korona Bíróságot. Ettől kezdve a bíráskodás állandó helyen, meghatározott hivatali rend szerint és megfelelő szakértőkkel működött. Ennek köszönhetően középtávon visszaszorult a mindent átszövő korrupció. A reform a nemesek győzelmét jelentette a szenátus felett, így az országgyűlés örömmel szavazta meg a hadsereg felállításához szükséges adót.
A hadsereg reformját erdélyi mintára végezte el. Átszervezte a lovasságot és a gyalogságot. Bevezette a telekkatonaságot, azaz a királyi birtokokon minden húsz jobbágytelekről egy főt katonai szolgálatra kellett küldeni, aki egyúttal mentesült a jobbágyi kötelességei alól. Kiképzésüket a magyar hajdúk irányították. Az így felállított gyalogezredek már a livóniai háborúban megmutatták jelentőségüket. A lovasságból pedig magyar és rác mintára könnyebb fegyverzettel és vértezettel ellátott huszárságot hozott létre, akiket német és magyar zsoldosokkal egészített ki. Megregulázta a peremvidéken élő kozákságot is. Közülük 6000 főt vett lajstromba, akik zsoldot, fegyvert és lovat kaptak, így hatékonyan védhették az ország délkeleti határait. Végül pedig felállította a modern tüzérséget is.
A hadsereg fenntartása óriási költségekkel járt, így elengedhetetlen volt az adórendszer reformja. Mindezt olyan sikerrel tette, hogy tíz éves uralkodása alatt a királyi bevételeket megduplázta. Ezen felül kedvező hiteleket vett fel, amelyeket a győztes hadjáratokban szerzett zsákmányból tudta fedezni. A lengyel történelemben Báthory volt az utolsó király, aki hadjárataival gyarapítani tudta az ország területét.
Énekeljünk, Múzsák, himnuszt a királynak,
De előbb Istennek, aki ily királyt ad,
Mert Istvánt az Isten teremtette bölcsnek,
S hozzá szerencsésnek. Isten a legbölcsebb!
S a király is tudja, hogy kegyes az Isten,
Meg is óvta népét az igazi hitben,
Jött a pogány horda s roppant lett hatalma,
S lesújtott Istvánban az Úrnak haragja.
Reménységnek küldte őt az ég e földre,
Gátnak és ostornak átkozott törökre,
Pannon földön is már csak őbenne bíznak,
S pogányok dögtestén éhes halak híznak.
S minthogy minden ország sorsa az Úrnál van,
Király lettél, István, szép Polóniánkban,
Király lettél, s nemcsak a korona által,
Hanem személyednek sok szép hajlamával.
Mert ki méltó hozzád? Hasonló is ritka!
Mindenki fölfigyel higgadt szavaidra.
Szereted a tréfát s kegyes is tudsz lenni;
Ó, de rólad méltón nehéz énekelni.
A tenger moraja túlharsogja szómat,
S harcmezőn mondom én a legszebbet rólad,
Mert a csata rendjét tudod jó előre,
Vezér vagy és vitéz csapataid őre.
Vagy nézzük szívednek bátorságát s fennen
Hirdessük, hogy első vagy a küzdelemben,
Királynak, hetmannak legjobb, s a konok fal
Omlik, ha elindulsz hősi csapatoddal.
Tudod, kiben bízhatsz s ki árul el balgán,
Legyőzöd az esőt… Égi titán vagy tán?
S nem ver le az éhség, s olyan nagy gigász vagy,
Hogy a hideget is sokszor leigáztad.
Feltámasztod újra a mi dicsőségünk,
S lelkesítesz, hogyha tunyaságban élünk,
Éleszted a kedvünk hősi harcra újra,
Hogy a tatárt űzzük bátor harcra gyúlva.
Hogy a tatárt űzzük, aki áruló volt,
És a muszkát, aki mindent összerombolt.
Ma a szörnyű cár is megretten, a balga,
S fél vagy szégyenkezik, ha a neved hallja.
Fél és retteg, s adja a jóságos Isten,
Iván, a félpogány, mindent elveszítsen,
Bukjon trónusáról, szívét járja kard át,
S országában, István, te vedd át hatalmát.
Ó bár későn vennéd jutalmad az égben,
S élnél soká, István, földi dicsőségben,
Uralkodj mindvégig a szép Lengyelhonban,
S heverjen Mohamed Krisztus előtt holtan.
