A mi szabadságunkért és a ti szabadságotokért!

Az 1848/49-es szabadságharc a lengyel-magyar barátság legszebb fejezetei közé tartozik. Dembiński, Bem és Wysocki neve a magyar történelem iránt érdeklődők számára nem lehet ismeretlen.

A 10. osztályos új generációs történelem tankönyv 103. oldalán olvashatunk Lengyelország felosztásairól (1772, 1793, 1795), amelyet egy térképen is szemléltetnek. Az 1791. május 3-án elfogadott alkotmány elfogadásáról meglehetősen homályos mondatból „értesülhetnek” a diákok: „a megcsonkított ország uralkodója kétségbeesetten folytatta modernizációs programját, amelynek végén az országot alkotmányos monarchiává alakították át (1791).” Valójában a lengyel alkotmány az amerikai után a világ második felvilágosult polgári alkotmánya volt, megelőzve a franciát. E tény önmagában cáfolja a tankönyv torz szemléletét, miszerint a bukásra megérett lengyel államot a felvilágosult orosz uralkodó (II. Katalin) megpróbálta ugyan modernizálni, de a régi rend hívei azt megakadályozták, ezért került sor az ország felosztására. Miközben a valóságban ez éppen fordítva történt: a reformok bevezetését akadályozták meg az ország felosztásával.

A tankönyv nem említi a második és a harmadik felosztás között 1794-ben kirobban Tadeusz Kościuszko-féle felkelést sem, pedig Kościuszko a magyar kultúrában és emlékezetben is fontos szerepet foglal el.

Minderről az alábbi prezentáció nyújt áttekintést

A tankönyvből az sem derül ki, hogy a lengyelek teljes egészében felsorakoztak Napóleon mellett az oroszországi hadjáratában. A Napóleon által felszabadított lengyel területeken létrehoztak egy Varsói Nagyhercegség névre hallgató államot. Erről a következő kontextusban olvashatjuk: „a kortársi pletykák szerint Napóleon a szeretője (Marie Walewska lengyel grófnő) kedvéért gondoskodott a lengyel állam visszaállításáról (Varsói nagyhercegség).” (124. oldal)

Később egy 1848-as Európa-térképen találkozhatunk a Varsói nagyhercegség nevével (138. oldal), ez azonban tévedés, hiszen ekkor már nem létezett ez az államalakulat. Ez azért is furcsa, mert korábban egy másik térképen (125. oldal) helyesen szerepel az 1815-ös bécsi kongresszuson létrehozott Kongresszusi Lengyelország neve. A bécsi kongresszus határozatairól szóló fejezetben azonban nem olvashatunk egyetlen mondatot sem erről. Nem tudjuk meg, hogy a Napóleon által felszabadított lengyel területeket a kongresszus visszaadta a három felosztó hatalomnak és az orosz területen kialakított ún. Kongresszusi Lengyelország jelentős autonómiát kapott a cári birodalmon belül.

Lengyelország felosztása térképeken (1772-1846)

Az 1830-as forradalmi hullám történetéről és a lengyel felkelésről már többet tudunk meg: “A párizsi események hírére Brüsszelben is forradalom tört ki a holland befolyás ellen. az angol és a francia diplomácia támogatta Belgium függetlenségét, így a németalföldi Királyság felbomlott. Az események hatására I. Miklós katonai beavatkozást tervezett Belgiumban, amikor az oroszok által megszállt Varsói Nagyhercegség területén kirobbant a lengyel szabadságharc (1830–1831). A felkelés a cári önkény ellen és a nemzeti függetlenség kivívásáért indult, de a kezdeti sikerek után a lengyel szabadságharc elbukott. I. Miklós a szibériai alakulatok mozgósításával legyőzte a lengyel seregeket (Osztrolenka, 1831), és teljesen felszámolta a terület különállását. A cári megtorlás elől sok katonatiszt külföldre menekült, és a lengyel szabadságharc számos katonai vezetője közül sokan a majdani magyar szabadságharcban is részt vettek (például Bem, Dembiński).”

A magyar reformkorszak kiemelkedő alakjai mind kiálltak a lengyel függetlenség mellett. Egyöntetűen szólították fel Ausztria császárát, hogy védje meg a lengyeleket az orosz elnyomástól.

Kossuth Lajos 1833-ban így szólalt fel a magyar országgyűlésben:

„Örökös homályba borítja Európát Lengyelországnak felosztása. Védfala volt Lengyelország hajdan Európának a törökök ellen, védfalul szolgálna most is, kivált az ausztriai birodalomnak a szüntelenül növekedő s minket elnyeléssel fenyegető északi kolosszus ellen.”

Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője is kiállt a lengyel függetlenség mellett:

“Itt van a nemzet, amelynek feldarabolása által Katalin tőrt döfött Európa szívébe; az általa ütött seb, ha meg nem gyógyítják, általános halált fog okozni. Mik volnánk mi, tisztelt Karok és Rendek, ha közönyösen tekintenők azok elbukását, akik a sír széléről felénk irányították tekintetüket, bizalommal és reménnyel, akik polgári életüket azzal fejezték be, hogy köszönő iratot intéztek hozzánk, és akiknek idegen földre menekült roncsai még most is hozzánk fordulnak részvét iránti kérelemmel? Mik volnánk, ha az elrabolt szabadság utolsó jajai nem hívnának elő nálunk visszhangot, és ha az ügy, amely oly közelről és annyi tekintetben érdekel bennünket, nem indítana harci himnuszra? Azt kérjük az uralkodótól, hogy az egész nemzet együttes kérelmére csinálja meg azt, amit megtagadott az egyes megyéktől, és hogy találjon utat a lengyeleken elkövetett igazságtalanság helyrehozására.”

Tudtad, hogy Vörösmarty Mihály Szózat című költeményben a „Sír”, „hol nemzet süllyed el”, nem pusztán a nemzethalál víziót jelenti, hanem az 1831-ben vereséget szenvedő lengyelség végzetét ábrázolja?

Az 1848/49-es szabadságharc

A lengyelek részvételéről keveset tudunk meg a tankönyvből. Az első információ arról szól, hogy Kossuth Henryk Dembińskit nevezte ki a Tiszántúlon végrehajtott csapatösszevonást követően főparancsnoknak. (211. oldal)

Ezt követően pedig Bem megjelenéséről és sikereiről is hírt kapunk: „Decemberben az erdélyi csapatok élére a lengyel származású Bem József (Józef Bem) került. A Partium területéről Bem kisebb sereggel sikeres ellentámadást indított, és karácsonyra visszafoglalta Kolozsvárt. A honvédcsapatok március elejére kiszorították Erdély területéről a császári erőket.” (212. oldal) Bemről ugyanitt fényképet és rövid életrajzot is tartalmaz a tankönyv.

Ugyanakkor egyetlen alkalommal sem említi meg a tankönyv a Lengyel Légió szerepét, sem Józef Wysocki tábornok nevét, még az isaszegi csata bemutatásánál sem, pedig még Than Mór festményét is közzé tették a csatáról. (213. oldal)

Kovács István mesél nekünk a lengyel légió létrehozásáról és szerepükről

Az 1848 őszén megszervezett lengyel légió mintegy 4000 katonája a tavaszai hadjárat minden csatájában részt vett.

Nagy Béla térképe
Nagy Béla térképe

Petőfi Sándor Erdélyi hadsereg című versében megörökítette Bem hadvezéri szerepét: “Mi ne győznénk? / hisz Bem a vezérünk / A szabadság régi bajnoka! / bosszúálló fénnyel jár előttünk Osztrolenka véres csillaga.”

Ki volt Bem, hogyan találkozott Petővel és milyen volt a kapcsolatuk? Az alábbi filmből ezt is megtudjuk.

Nagy Béla térképe
previous arrow
next arrow
previous arrownext arrow
Slider

Jan Styka: Erdélyi körkép (részletek)

Jan Styka: Erdélyi körkép részlet egy tarnówi tűzfalon
Nagy Béla térképe

Az 1848/49-es szabadságharcnak négy lengyel mártírja volt, közülük is kiemelkedik Mieczysław Woroniecki herceg. Az ő sorsáról szól a következő filmünk.

Vasárnapi Újság, 1880. október 31.

„Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”

Staniwsław Worcell (1849)

A tankönyvben a szabadságharcot követően egészen az első világháborúig nem szerepel egyetlen történet sem a lengyelekről. Így nem derül ki, hogy 1863-ban újabb felkelés robbant ki az orosz megszállókkal szemben, amelyben több mint 400 magyar önkéntes is részt vett. Az alábbi film róluk szól.

Ajánlott olvasmányok:

  • Norman Davies: Lengyelország története. Budapest, Osiris Kiadó, 2006, 406-431.
  • Szokolay Katalin: Lengyelország története. Budapest, Balassi Kiadó, 2006, 76-92.
  • Magyarok és lengyelek a 19. században [Egy 1944-ben betiltott könyv]. Szerk.: Mitrovits Miklós. Budapest, MTA BTK TTI – Bem Egyesület, 2018.
  • Karol Biernacki: Lengyel-magyar történelmi olvasókönyv. Szeged, 2018, 119-126.

Ajánlott irodalom:

  • Ring Éva: „Lengyelországot az anarchia tartja fenn?” Budapest, Eötvös, 2001.
  • Együtt a szabadságért – 1848-1849. Wysocki tábornok emlékiratai. A magyarországi lengyel légió részvétele az 1848-as szabadságharc hadjárataiban. Szerk.: Hermann Róbert és Kovács István. Budapest, Zrínyi Kiadó, 1993.
  • Kovács István: A légió – a magyarországi lengyel légió története. Budapest, Kozmosz Könyvek, 1989.
  • Csapláros István: A felvilágosodástól a felszabadulásig. Tanulmányok a magyar-lengyel irodalmi kapcsolatok köréből. Budapest, Magvető, 1977.

Pin It on Pinterest