Magyar katonák és az 1944-es varsói felkelés
Az 1944-es magyar segítségnyújtásra emlékeztető tábla Varsó mellett
A varsói felkelés előzményei
Az 1939 augusztusában megkötött Molotov-Ribbentrop paktum értelmében Hitler és Sztálin által felosztott Lengyelország területén működött az európai hadszíntér legnagyobb partizánmozgalma. A Honi Hadsereg (Armia Krajowa) a Londonban működő lengyel emigráns kormánynak alárendelten harcolta végig a háborút. Volt olyan időszak, amikor 300 ezer katonája volt. Amikor a szovjetek megállították a németeket és megkezdték kiszorításukat, a Honi Hadsereg vezetői úgy látták, hogy eljött az idő országuk felszabadítására. Ezért már 1944 januárjában megkezdték a Vihar hadműveletet, amely keretében a Honi Hadsereg is részt vett a németek kiszorításában.
1944. június 22-én a szovjet hadvezetés megindította a Bagratyion hadműveletet, amely eredményeképpen a Vörös Hadsereg kiszorította a német Wehrmachtot és szövetségeseit a Szovjetunió területéről. Amikor a szovjetek a Bug folyón átkeltek, Sztálin július 22-én lublini székhellyel létrehozott egy kommunisták által irányított lengyel bábkormányt. A szovjetek előre nyomulása egyfelől reményt keltett az öt éve folytatott kitartó ellenállásban résztvevőknek a felszabadulásra, másfelől aggodalommal töltötte el őket a közelgő szovjet hatalomátvétel. A lengyel ellenállás úgy döntött, hogy Varsót önerőből szabadítja fel mielőtt a szovjet erők odaérnek. 1944. augusztus 1-jén 17 órakor robbant ki a varsói felkelés.
Az október 2-ig tartó varsói felkelésben 15 ezer lengyel katona esett el. Ennél is súlyosabbak voltak a civil veszteségek. A becslések szerint 150-200 ezer varsói halt meg, majd a felkelés leverése után a németek mintegy 700 ezer lakost telepítettek ki táborokba. A szovjet megszállást a lengyelek sem kerülhették el.
Tadeusz Bór-Komorowski, a varsói felkelők parancsnoka
A német és a magyar egységek visszavonulása a keleti frontról 1944 nyarán
Lengyel Béla tábornok, a II. Tartalék Hadtest parancsnoka
Magyarok Varsóban
A szovjetek gyorsan haladtak előre. Ennek következtében a németek és a velük szövetséges magyar egységek jelentős vérveszteséget szenvedtek el. A német Közép Hadseregcsoport alá rendelt VIII. magyar hadtestet e harcok közepette szervezték át. A II. tartalék hadtestbe az 5., a 12. és a 23. tartalék hadosztályt osztották be. A hadtest parancsnoka Vattay Antal volt, majd éppen a Varsói felkelés kirobbanása idején Lengyel Béla tábornok vette át az irányítást. Lengyel korábban magyar katonai attasé volt Varsóban, jól ismerte a lengyel katonai ellenállás tábornokait.
Hitler követelésére a II. tartalék hadtest mellé júniusban megkezdték a magyar lovashadosztály kiszállítását is a frontra. A magyar lovasokat egyfelől a visszavonulás fedezésére, másfelől a partizántámadások visszaverésére akarták bevetni. A lovashadosztályt ugyan kiválóan felszerelték, de a belarusz mocsarakban jelentős ember és lóveszteséget szenvedtek. Mindennek ellenére komoly sikereket értek el a szovjetekkel szemben, amelynek elismeréséül “huszárhadosztállyá” nevezték át őket.
Miután kirobbant a varsói felkelés a magyarok nem teljesítették a németek parancsait, és nem vettek részt annak leverésében. Sőt, számos alkalommal segítették a harcoló lengyeleket. Fegyvereket adtak át nekik, elárulták a németek terveit és időnként bújtatták a felkelőket. A magyar katonák tették lehetővé, hogy a körbezárt városba élelmet és fegyvert csempésszenek a felkelők. Ezen felelül felmerült a fegyveres segítségnyújtás terve is. Lengyel Béla parancsnok tárgyalásokat kezdett a felkelők parancsnokságával. Vállalta volna, hogy a II. tartalékhadtest mintegy 30 ezer katonája átáll a felkelők oldalára mint Magyar Királyi Önkéntes Légió és azonnal harcot kezd a németek ellen. Erre végül nem került sor, de több tucat magyar katona önként átállt és közülük néhány hősi halált halt a lengyelek oldalán.
Magyar katonák!
A német hódítás és rablás mohósága kivert Titeket, nyugodt embereket, otthontokból, családi életetekből és kényszerített benneteket a külföldre való utazásra, hogy ott haljatok meg a németekért. A lengyel földön találtatok magatokat, olyan nemzet között, amelyet ezerévi hagyományos barátság fűz összes a Magyarokkal. Ne felejtsétek el Magyarok, hogy a német a lengyeleknek ellensége és más nemzetek katonáit csak akkor tekintjük ellenségünknek, ha hagyják magukat a németek által, mint eszközt felhasználni. A németek egész Európát akarják meghódítani és a többi nemzetet rabszolgájukká akarják tenni. A németek megtámadták a lengyeleket 1939-ben és elfoglalták a lengyel földet. Ezer és ezernyi lengyel kisgazdát űztek ki ősi földjéből, gyilkolnak fegyvertelen embereket és folyton számtalan, gyalázatos barbár erőszakot követnek el. Ti is tudjátok, hogy a német vereségnek pillanata már közeledik és akkor egy rettenetes büntetés szakad majd erre a barbár nemzetre.
A németek azt mondják nektek, hogy Lengyelország már nem létezik. Ez tiszta hazugság. Egy ország, bár egész területe ideiglenesen meg van szállva az ellenség által, mindaddig létezik, ameddig van kormánya és hadserege, amely érte harcol. Lengyelországnak pedig van vitéz hadserege. A lengyel repülők az angolokkal és amerikaiakkal együtt szakadatlanul bombázzák Németországot. A lengyel szárazföldi hadsereg veri a németeket Olaszországban. Itt az országban is a Lengyel Földalatti Hadsereg felkelést fog rendezni.
A lengyel kormánynak egy része Londonban van, egy része pedig a miniszteri alelnökkel titokban vezeti Varsóban a Földalatti Lengyelország munkáját. A Lengyel Földalatti Mozgalom küzd a németek ellen és szívesen szövetségbe lép mindenkivel, aki igyekszik a világot a német barbárságtól megszabadítani.
A lengyelek Titeket, magyar testvérek, barátjaiknak akarnak tekinteni. Ne segítsetek a németeknek az ő gyalázatosságaiban a lengyelekkel szemben, legyetek jók és lojálisak a lengyel néphez, ha csak lehet, könnyítsétek meg a Földalatti Lengyelország embereinek munkáját és akkor biztosan lojalitást és barátságot fogtok találni lengyel részről. Akkor biztosan tudtok számítani a Lengyel Kormánynak a támogatására, amikor az egész világ majd a magyarokat fogja bírálni hibáiért és bűneiért, amelyeket őrült vezetői mint Sztojay, Imrédy, Rácz és mások követtek el, akik a Ti vesztetekre kötöttek össze Titeket a bukott németekkel. Ne felejtsétek el, hogy az utolsó háborús elszámolásban csak akkor fogunk segíteni Nektek, és megvédeni Benneteket Oroszország, vagy más ellenség bosszúja elől, ha a Ti viselkedésetek most Lengyelországban kimutatja, hogy továbbra is barátainknak tudunk tekinteni Titeket.
Ne felejtsétek el, hogy mi és úgyszintén Ti is német rabságban vagytok, de ha nekünk a béke győzelmet hoz, nektek egy szabadságharc kezdetét fogja jelenteni és akkor csak mi lengyelek tudunk Nektek segíteni.
Magyar Katona! Légy résen, légy hű a régi lengyel-magyar barátsághoz.
Ne segíts a németeknek. A német a mi közös halálos ellenségünk…
A Földalatti Lengyelország katonái
