Lengyel menekültek Magyarországon (1939-1945)

A második világháború kitörésének első heteiben több tízezer lengyel állampolgár érkezett menekültként Magyarországra. A magyar politikai vezetés és a társadalom teljes támogatásáról biztosította a német és szovjet harapófogóból menekülő lengyeleket. Történetük a magyar-lengyel barátság egyik legszebb szimbóluma.

A második világháború kitöréséről a 11. osztályos új generációs történelem tankönyv részletesen beszámol, s ezúttal a lengyelekre vonatkozó ismeretanyagot is tartalmazza. Egy mondat erejéig a lengyel menekülteket is megemlítik.

Loader Loading…
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Download

1939. március 14-én Adolf Hitler parancsára a Wehrmacht alakulatai megszállták Csehszlovákiát, majd Josef Tiso kikiáltotta a független Szlovákiát. Ezt követően a magyar királyi hadsereg bevonult Kárpátaljára. E területgyarapodás következményeképpen egy 180 km-es szakaszon újra létrejött a magyar-lengyel közös határ. Ennek jelentőségét fél évvel később több tízezer lengyel tapasztalhatta meg.

1939 tavaszán–nyarán felélénkült a diplomáciai élet, hiszen Hitler Lengyelország felé fordult és ezzel együtt a magyar kormányra is egyre nagyobb nyomás nehezedett Berlinből. A Teleki-kormány azonban ellenállt a németeknek. Folyamatosan megtagadta a készülő lengyelországi hadjáratban való részvételt.

„Kegyelmes Uram!

Július 24-i levelem minden hamis értelmezésének megelőzésére van szerencsém ismételten kijelenteni Nagyméltóságodnak, hogy Magyarország, amennyiben az adott körülményekben nem áll be komoly változás, erkölcsi meggondolásokból nincs abban a helyzetben, hogy hadműveletekbe kezdjen Lengyelország ellen.”

Teleki Pál levele Adolf Hitlerhez, 1939. július 24.

1939. augusztus 23-én Moszkvában aláírták a Molotov-Ribbentrop-paktumot, amely titkos záradékában Lengyelország és a balti államok területét a két totalitárius diktatúra felosztotta egymás között.

Nézzük meg az alábbi filmet! Hogyan viselkedett a magyar kormány a német nyomás alatt 1939-ben?

“1939 szeptemberében, amikor Németország lerohanta Lengyelországot, a magyar kormány „nem hadviselő félnek” nyilvánította magát. Ez azt jelentette, hogy Magyarország továbbra is a tengelyhatalmak oldalán állt, de nem vett részt a Lengyelország elleni akcióban. A lengyelekhez fűződő régi barátságra, a „nemzeti becsületre” és a várható hadüzenetekre hivatkozva a magyar kormány még Hitlernek azt a kérését is visszautasította, hogy a német haderő egyes alakulatait magyar területen át szállíthassák a frontra. Sőt, Magyarország – a németek rosszallása ellenére – Kárpátaljánál megnyitotta határát a lengyelek előtt. Így 1939 utolsó hónapjaiban több mint százezer lengyel katona és civil talált menedéket magyar földön. Sokan a világháború végéig Magyarországon maradtak.”

11. osztályos új generációs tankönyv (227. oldal)

1939. szeptember 17-én Teleki Pál miniszterelnök parancsára megnyitották a közös határt a visszavonuló lengyel katonák és a menekülő civilek tízezrei előtt.

A Kárpátalja visszafoglalása után kialakult magyar-lengyel közös határ és Lengyelország felosztása a Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében. (Nagy Béla térképe).

Összesen mintegy 40 ezer katona és hozzávetőleg 80-100 ezer polgári menekült érkezett Magyarországra.

A magyar hatóságok 140 katonai és 114 civil tábort szerveztek meg számukra. A táborok valójában egy-egy település közigazgatási határait jelentették, vagyis azon belül szabadon közlekedhettek és idővel munkát is vállalhattak.

Nézzük meg a következő filmet a lengyel menekültek magyarországi életéről és a balatonboglári lengyel gimnáziumról!

Kik segítették a menekült ügyet Magyarországon?

  • A menekült katonák ügyeivel a Honvédelmi Minisztériumban először a Baló Zoltán, majd 1943. októberi eltávolítása után az Utassy Loránd ezredes, korábbi londoni katonai attasé vezette XXI. ügyosztály foglalkozott.
  • A polgári menekültek életét a Belügyminisztérium IX. szociális és segélyezési osztálya szervezte id. Antall József irányítása alatt.
  • Lengyel részről nagy segítséget jelentett Antall számára a Henryk Sławik vezette Lengyel Menekültek Gondozásának Ügyeit Intéző Polgári Bizottság, amely a lengyel követség bezárása után lényegében átvette annak szerepét.
  • Civil oldalról pedig elévülhetetlen szerepet töltött be a már 1939 szeptemberében létrejött Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság gr. Károlyi Józsefné és Szapáry Erzsébet grófnő vezetésével.
Ki volt Varga Béla?
Néhány héttel azután, hogy Hitler és Sztálin megtámadta Lengyelországot és Magyarországra több tízezer lengyel érkezett, Teleki meghívta Varga Béla plébánost a saját lakásába és négyszemközt a következőket mondta: „Segítsd és támogasd a lengyeleket. Te erre vagy predesztinálva. Felelős vagy Isten és az emberek előtt azért, ami velük történik. Vedd őket a gondozásodba és felügyeld őket. Én ezt nem csinálhatom nyíltan. Tudod jó, hogy Magyarország kapcsolata Németországgal, a hitleri Németországgal nagyon rossz. Ha valamire szükséged lesz, gyere hozzám vagy menj Keresztes–Fischerhez, aki téged jól ismer.”




A lengyel nyelvű gimnáziumot és líceumot 1940-ben telepítették át Balatonzamárdiból Balatonboglárra. A fiatal plébános első, de nem az egyetlen feladata az volt, hogy megteremtse az oktatási és életfeltételeket néhány száz fiatal menekült számára. Könnyű volt neki azonosulnia a lengyelek sorsával, mivel maga is nagyon szegény paraszti családban nőtt fel, és jól emlékezett arra, hogy gyerekként hogyan élte meg apja egzisztenciális okokból kényszerű emigrációját az USA-ba, hogy meg tudja keresni az ő és testvérei oktatására a pénzt. A menekültekkel való foglalkozásához további motivációját az édesanyjának köszönhette, aki nem csak a lengyelek iránti barátságot, hanem a szerelmet véste belé.

Varga plébános kihasználva a helyzetét és ismeretségeit elintézte, hogy 1940 nyarán néhány közeli hotelt és panziót a diáklányok és -fiúk elszállásolására biztosítsanak. Ezekben tanulószobákat is berendeztek. Amikor kiderült, hogy további helyekre van szükség a líceumi osztályok egy részének, akkor a régi plébánia épületét is rendelkezésre bocsájtotta. Ez a helyzet arra sarkallta, hogy a már a háború előtt megkezdett kultúrház építkezését felgyorsítsák és átadják a lengyel gimnázium és líceum oktatási céljaira. Ez 1943-ban meg is történt.



1944. március 19-én, amikor a németek megszállták Magyarországot, sikerült elrejtőznie. Később a szovjet megszállás idején tartóztatták le és egy sötét zárkába vetették. Szabadulása után a háború utáni első, még demokratikus választásokat Varga Béla pártja, a Független Kisgazdapárt nyerte meg, és őt választották meg a parlament elnökévé. Mivel a kommunisták nem fogadták el a kisgazdák győzelmét, a kisgazdapártot hamarosan „leszalámizták”, Varga Béla emigrációba menekült, csak a rendszerváltás után tért haza.
Grzegorz Łubczyk: Teleki Pál (1879–1941) és Varga Béla (1903–1995). In: Hídépítők. A magyar-lengyel kapcsolatok arcképcsarnoka. Szerk.: Mitrovits Miklós. Budapest, Rézbong Kiadó, 2018.)
Balatonboglári osztálytabló
Henryk Sławik és id. Antall József tevékenysége
Nem lehet Sławikról beszélni Antall nélkül és fordítva. Sorsuk összekapcsolódott, mindketten már a háború előtt jelentős életrajzzal rendelkeztek. Sławik a három sziléziai felkelés résztvevője, újságíró és a Gazeta Robotnicza, a sziléziai szocialisták lapjának főszerkesztője és a szegény fiatalok gondviselője. Antall kitűnő jogász, a belügyminisztérium kreatív munkatársa, aki a szociális segélyezéssel foglalkozott, valamint a jobboldali és demokratikus Független Kisgazdapárt aktív tagja. Ugyanakkor a világtörténelem színpadára már együtt léptek fel Magyarországon a második világháború alatt.

Sławik és Antall igazi hazafias magatartásról és erkölcsi tartásról tettek tanúbizonyságot, a rájuk bízott kötelességeiket példásan teljesítették abban az időszakban, amikor minden érték megbukott: közösen mentették a zsidó menekülteket, végül pedig megtartották barátságukat az életük árán is. Éppen ezért ők váltak a magyarországi lengyel háborús menekültek jelenségének szimbólumaivá. Mindketten kiérdemelték a helyet Lengyelország, Magyarország és Izrael legkiválóbb második világháborús személyiségei között.



Henryk Sławik menekültként érkezett Magyarországra. A véletlen hozta, hogy éppen a Miskolc melletti táborba került, amelyet 1939 októberében meglátogatott Antall József, a magyar belügyminisztérium IX. szociális osztályának vezetője, aki éppen arra készült, hogy a háborús menekültekkel foglalkozó kormánybiztosi feladatát átvegye. Itt ismerkedtek meg, a német nyelvtudásuk segítették őket a kölcsönös megértésben. Antall magával vitte Sławikot Budapestre, aki már az első találkozáskor előadta koncepcióját az éppen létrehozandó hivatalról. Hivatalos barátságuk hamar a háborús évek egyik legrendkívülibb emberi barátságává változott.

Henryk Sławik, Antall József és különösen Keresztes–Fischer Ferenc belügyminiszter segítségével már 1939 novemberében megalapította a magyarországi Lengyel Menekülteket Gondozó Polgári Bizottságot, amelynek elnöke is lett. A Bizottság a lengyel menekültek szociális, egészségügyi, oktatási és kulturális ügyeivel foglalkozott, de együttműködött és segítette Michał Zembrzuski pálos atya által a menekültek számára alapított Lengyel Lelkészséggel.

Mindketten különösen nagy gondoskodással felügyelték azt a néhány ezer lengyel gyermeket és fiatalt, akik általános és középiskolákba jártak, és közülük néhány százan magyar iskolákban szerezték meg tudásukat. 1940 elejétől 1944. március 19-ig Sławik Antall segítségével tipikus lengyel nevekkel új személyazonossági igazolványokat váltott ki a lengyel zsidók számára. A lengyel és a magyar plébánosok segítségével fiktív keresztleveleket állítottak ki a veszélyeztetett személyek számára. Az izraeli Yad Vashem Intézet mintegy ötezer ily módon a haláltól megmentett személyt tart számon.

1944-ben a német megszállás alatt mindkettőjüket letartóztatták és a Gestapo központjában, a Svábhegyen hallgatták ki. A megkínzott Sławik minden Antall ellen felhozott vádat tagadott. Arról faggatták, hogy Antall részt vett-e a lengyel katonák Franciaországba, majd annak bukása után a Közel-Keletre juttatásában, és hogy mentett-e lengyel zsidókat. A kihallgatások után mindkettőjük börtönbe került, Antall megszorította a félholt Sławik megbilincselt kezét és csak annyit mondott: „Barátom, köszönöm, hogy megmentetted az életem!” Henryk válaszul csak annyit súgott: „Így fizet Lengyelország…

Antall József visszakapta szabadságát, de Henryk Sławikot 1944. augusztus 23-án 15 órakor felakasztották a Mauthausen–Gusen haláltáborban.

Antall József megérte a háború végét, de a negyvenes évek második fel sem volt számára kegyes. 1945 végéig tíz hónapon keresztül az ország újjáépítési minisztere volt, pártja, a Független Kisgazdapárt megnyerte a háború utáni első és még demokratikus parlamenti választásokat. Ugyanakkor őt is elérte a “szalámi taktika”. Az 53 éves kiváló szervező Antallt rákényszerítették a harmadik alkalommal is megszerzett képviselői mandátumáról való lemondásra és formális bejelentés nélkül elvesztette a Magyar Vöröskereszt elnöki posztját is. 1949-ben nyugdíjba vonult.
(Grzegorz Łubczyk: Henryk Sławik (1894–1944) és id. Antall József (1896–1974). In: Hídépítők. A magyar-lengyel kapcsolatok arcképcsarnoka. Szerk.: Mitrovits Miklós. Budapest, Rézbong Kiadó, 2018.)
Id. Antall József és Henryk Sławik szobra Varsóban
Id. Antall József és Henryk Sławik szobra Budapesten

Ajánlott olvasmány:

  • Kapronczay Károly: Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1945. Budapest, Mundus, 2009.
  • Hídépítők. A magyar-lengyel kapcsolatok arcképcsarnoka. Szerk.: Mitrovits Miklós. Budapest, Rézbong Kiadó, 2018.
  • Grzegorz Łubczyk: A lengyel Wallenberg. Henryk Slawik és idősebb Antall József története. Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2004.

Pin It on Pinterest