Báthory István lengyel királlyá választása
Báthory István uralkodói pecsétje
Báthory István
Báthory István 1533-ban született Szilágysomlyón. Pozsonyban és Bécsben nevelkedett, majd nyolc hónapot töltött Itáliában. Erdélybe visszatérve 23 évesen a rendek nevében ő köszöntötte a visszatérő Izabellát és Jánost, akik katonai feladatokkal bízták meg. Váltakozó hadiszerencsével harcolt Ferdinánd seregei ellen, de karrierje felfelé ívelt: András testvérével együtt bekerült Izabella melletti királyi tanácsba. Ezt követően átmenetileg háttérbe szorult, két évet pedig bécsi fogságban is eltöltött. Szabadulását a szultán, a velencei dózse és a lengyel király eszközölte ki. János halála után azonban még is őt választották Erdély fejedelmévé, s e pozíciójában elévülhetetlen érdemeket szerzett a kormányzati rendszer kiépítésében. Kiemelkedő műveltségű, több nyelven beszélő, világlátott, katonai ügyekben is járatos politikus volt.
Báthory István és Jagelló Anna
Királyválasztás Lengyelországban
Zsigmond Ágost lengyel király (Izabella bátyja) 1572-ben örökös nélkül elhunyt. Ezzel a Jagelló-ház férfi ágon kihalt. Az 1550-es években Izabella fiaként János Zsigmondot a lehetséges trónörökösök között tartották számon, ám János egy évvel korábban elhunyt nagybátyjánál. Így a Jagellókkal kötött házasságok révén a Habsburgok mellett a svéd Vasa-ház és a francia Valois-család is bejelentkezett a lengyel trónért.
1573-ban az első királyválasztó gyűlésen a francia párt nyert, de a megválasztott Valois Henrik csupán bő egy évig volt Lengyelország királya, majd visszatért Párizsba, ahol meg is koronázták. Így Lengyelország újra király nélkül maradt. Ekkor született meg az ötlet, hogy a királyi trón megszerzésének egyik feltétele Jagelló Anna (Izabella és Zsigmond Ágost testvére) feleségül vétele. 1575-ben ugyan Báthory alulmaradt Habsburg Miksával szemben a királyválasztón, ám mivel a választásnak egyhangúnak kellett lenni, hosszú huzavona kezdődött. Végül Báthory – mivel megfelelt a „nemzeti párt” többi feltételének is – elvette feleségül Annát.
„Nem juhakolban, hanem palotában, szabad emberként születtem. Sem a szegénység nem hozott ebbe az országba, mert mindig volt mit ennem és magamra öltenem. Ezért szeretem és megvédem a szabadságomat. Isten akaratával ti választottatok királyotokká. Kérésetekre és sürgetésetekre jöttem ide. Ti tettetek a fejemre koronát. Így hát a királyotok vagyok, nem faragott és festett báb. Uralkodni és parancsolni akarok, s nem tűröm, hogy tanítóim és tanácsuraim legyetek. Inkább őrizzétek meg szabadságotokat, nehogy azokkal visszaéljetek. […]
Én ezerszer inkább a közbékét óhajtom, mint a koronázást. Kész volnék tíz évig várni a koronázásra. […]
Gondoskodjatok tehát a koronázás előtt a kiegyezésről, mert ha egyszer meg vagyok koronázva, nem bánhatok enyhén az ellenszegülőkkel. Akkor talán majd meg fogjátok kérdezni, hogy miért bánok velük oly szigorúan? Azért, mert királyi méltóságomat meg kell oltalmaznom, s arra fogok törekedni, hogy ellenségeimet eltiporjam.”
Irodalom:
⇒ Horn Ildikó: Báthory István
